Lélekfotók

Üdvözöllek ismét itt az Oldalon.

Engedd meg, hogy egy kicsit röviden meséljek arról, hogy hogyan is szerettem meg a Fotózást. Nos, egészen 2012-ig megyünk, amikor is dübörgött a 'mindent lefotózok' telefonnal, bár akkor én még annyira nem foglalkoztam ezzel, mégis néha-néha lőttem egy képet az utcán, ahol éppen jártam, de a "NAGY ÁTTÖRÉS" - ezt még leírni is vicces - akkor történt, amikor sétáltam Kőbányán a Mély-tónál és lefotóztam a tavat, amelyre a lemenő Nap utolsó fényei még rávilágítottak. Ezt követően arra gondoltam, hogy megosztom a Facebook-on és nagy meglepetésemre nagyon sokaknak tetszett a kép.

Ezt követően rengeteg ilyet csináltam, aztán persze hamar rájöttem, hogy egy komolyabb Fényképezővel azért ez mégis csak jobb. Sokkal jobb. Ezek után tanultam Fotózást is egy félévig OKJ keretein belül, aztán otthagytam a sulit, stb. A Fényképezés iránti tiszteletem és szeretet nem hagyott alább és ugyanúgy fotóztam mindent, ami nekem tetszett. Mostanra pedig már letisztázódott bennem, hogy mi az, amit én élvezettel vagyok képes fotózni: Emberek. Emberek, de nem valami nagyon beállított pózban (persze úgy is jó tud lenni), hanem inkább úgy mondanám, hogy egy lélekállapotban. Az manapság ritka, és persze nem azért csinálom, mert sokan elvetik ezt, pusztán azért, mert egy képen én ezt tartom fontosnak, ha már embereket fotózok. Na, így történt, hogy megcsináltam ezt a 'Lélekfotók' ötletet, amelyet folyamatos bővítéssel fogok csinálni, és elhozni ide a Weboldalra is mindezeket Fekete-Fehérben, aminek az oka egészen pontosan csak ennyi: A Fekete-Fehér fotókban több életet, igazságot látok, valahogy azok jobban kihozzák az adott téma lényegét. 

Remélem elnyerik a tetszésed.

Üdvözlettel,
Ádám